संस्कृत-शब्दकोशः

शङ्कुला शङ्ख

शङ्क्

शङ्क् 1 A. (शंकते, शंकित)
1 To doubt, be uncertain, hesitate, be doubtful; शंके जीवति वा न वा Rām.
2 To dread, fear, be afraid (with abl.); नाशंकिष्ट विवस्वतः Bk. 15. 39; अशकितेभ्यः शकेत शंकितेभ्यश्च सर्वतः Subhāsh.
3 To suspect, mistrust, distrust; स्वैर्दोषैर्भवति हि शंकितो मनु- ष्यः Mk. 4. 2.
4 To think, believe, fancy, imagine, think probable, suspect, fear; त्वय्यासन्ने नयनमुपरिस्पंदि शंके मृगाक्ष्याः Me. 95; नाहं पुनस्तथा त्वायि यथा हि मां शंकसे भीरु V. 3. 14; Bk. 3. 26, N. 22. 42.
5 To start an objection, raise a doubt or objection (about); अत्रेदं शंक्यते (often used in controversial language); न च ब्रह्मणः प्रमाणांतरगम्यत्वं शंकितुं शक्यं Sarva S. −Caus. To frighten, terrify.



Correction: